Örményország

2019.08.30

Augusztus vége volt és ilyenkor szokott akciózni a Wizz. Ezért gyorsan kinéztünk egy olcsó repjegyet Kutaisibe. Sajnos visszafelé nagyon drágák voltak a jegyek, csak az oda jegy volt akciós. Azonban Bakuból, ahová általában drágán lehet repülni, pont a visszafele út volt olcsó. Nem gondolkodtunk sokat, megvettük a repjegyeket. A terv az volt, hogy bérautóval Tbilisziből pár napra átugrunk Örményországba, majd visszatérve leadjuk a bérautót és éjszakai vonattal utazunk tovább Bakuba. Kutaisi repteréről indul a Georgian Bus Tbilisibe. A Wizzair járatának érkezéséhez igazítják indulását. A busz végállomása pár méterre van az Avis irodájától, így az Avis mellett döntöttünk. Egy Dacia (Renault) Logant kaptunk tőlük viszonylag kedvező áron.

Tbilisziből nekiindultunk Délnek, felkeresni Örményország UNESCO világörökségi listáján szereplő Haghpat és Sanahin kolostorokat. Egyetlen határátkelőhelyen, Bagratashennél engedélyezi az Avis a határátlépést Örményország felé. Annak ellenére, hogy megvásároltunk tőlük egy határátlépési engedélyt, a határon körülbelül 50 EUR-nak megfelelő „biztosítást” kellett kötnünk.

Az örmény-grúz határtól nem messze, a vadregényes és ijesztő ipari romokkal tarkított Debed kanyont követve, az M6 úton értünk a Haghpatban található Szent Kereszt templomhoz.

A 10. századi, Szent Keresztnek szentelt Haghpat kolostort a legenda szerint 976-ban alapították. A fő katedrális 991-re készült el. Több kiegészítő épület is található a katedrális körül: az 1005-ben elkészült Szent György templom, egy 13. században emelt különálló harangtorony, valamint egy scriptorium. A kolostor területén található néhány kacskar (emlékkő díszes vésettel, általában kereszt formában) és több püspök sírhelye is. Ezen díszesen faragott sírkövek az UNESCO Szellemi Kulturális Világörökségi listáján szerepelnek.

A kanyont tovább követve az M6 úton elérkezünk az örmény reneszánsz idején, szintén a 10. században alapított Sanahin kolostorhoz. Nevének jelentése öregebb, mint a kanyon szemközti oldalán, mindössze három kilométerre, 1200 méter magasságban fekvő ifjú Haghpat-kolostor. A kolostort hatalmas falak veszik körbe, mivel egyben védvár is volt, tornyaiból ellenőrzés alatt lehetett tartani a környező területeket.

Azt terveztük, hogy következő megállónk Jereván lesz, de a Google Maps becsapott minket. Mindenkitől azt hallottuk, hogy nagyon jó út vezet a kolostoroktól a fővárosig. A Google tervezte útvonalon elindultunk Vanadzoron és Dilijanen keresztül Jereván felé. Azonban ez csapda volt, nem lett volna szabad a Google Térképre hallgatni. Vissza kellett volna térnünk az M6-on a határhoz, majd követnünk kellett volna az utat, amely Dél felé vezet, közvetlenül az örmény-azeri határ mentén. Ezt az utat használják a Tbilisziből Jerevánba közlekedő marshutkák is. Az út nem keresztezi a határt Azerbajdzsánba, mint ahogy azt a Google Maps tévesen jelzi...

A rossz út miatt nem tudtuk elérni Jerevánba, ezért éjszakára megszálltunk a Sevani-tónál. Innen másnap folytattuk utunkat. Első megállónk a Geghard-kolostor volt Örményország Kotayk tartományában, amely szintén szerepel 2000 óta az UNESCO világörökségi listáján, fokozott védettségi státusszal.

Legendák szerint a kolostort a 4. században alapította Világosító Szent Gergely, de a kolostort az arabok a 9. században lerombolták és az akkori építményekből semmi sem maradt fent. A 10.-13. században épült, félig sziklába faragott kolostorkomplexum főtemplomát (Katoghike) 1215-ben építette I. Tamar királynő két hadvezére, a Zakare és Ivane testvérpár. Geghard (a szó jelentése lándzsa) az itt őrzött szent ereklyékről is nevezetes volt.

Az 1. században épített ión Garni-templom (Mithrász-templom), nem messze a Geghard-kolostortól és Jerevántól, az egyetlen állandó görög-római oszlopos épület Örményországban. Ez a klasszikus hellenista templom egy háromszög alakú szikla szélén található, ahonnan kilátás nyílik az Azat-folyó bazaltoszlopos völgyére és a Gegham-hegységre. Garni néhány évszázadon át az örmény királyok nyári szálláshelye volt – a garni erődítmény romjai máig megvannak.

Örményországi kiruccanásunk a Khor Virap kolostor felkeresésével folytatódott, amely az örményországi Ararat síkságon található, a törökországi határ mellett. A kolostorból valóban láthattuk a szögesdrótkerítést, amely körülbelül 100 méterre található a kolostortól, a török-örmény határon.

A kolostort zöld szőlőskertek veszik körül, az Ararat-heggyel szemközt. Sajnos a levegő páratartalma miatt nem láttuk a hegyet, sziluettje azonban felsejlett a távolban. A kolostor felkeresése után visszatértünk Jerevánba.

A fővárosban tett látogatásunkat rövid városnézés jellemezte, majd másnap visszatértünk Tbiliszibe. A Sevani-tónál beiktattunk egy rövid megállót. Utolsó örményországi látnivalónk a Sevan tó partján található 9. századból származó Sevanavank kolostor volt. A Sevanavank egy szerzetes komplexum, amely egy félszigeten található a tó északnyugati partján, nem messze Sevan városától. A komplexum két templomocskája, a Surp Arakelots („Szent apostolok”) és a Surp Astvatsatsin („Isten Szent Anyja”) kereszt alakú szerkezetűek, nyolcszögletű tambúrral.

A Sevan-tótól észak felé haladtunk, vissza Tbiliszibe (ezúttal az M8-os autópálya nyomvonalán, Dilijan-Ijevan-Sevkar útvonalon, amely sokkal jobb állapotban van. Útközben körülbelül 1,5 órán át álltunk a folyamatban lévő útépítések miatt. Tbilisziben leadtuk bérautónkat és az éjszakai vonattal Bakuba vonatoztunk.