Azerbajdzsán

2019.09.09

Örményországi villámlátogatásunk után leadtuk bérautónkat Tbilisziben és kimentünk az állomásra, hogy hálókocsis vonatunk Azerbajdzsán (óperzsa nyelven a Tűz Országa) fővárosába, Bakuba repítsen. Este induló vonatunkra még egy picit várni kellett, de az irodaház-szerű állomás felső szintjén találtunk étkezdét, ahol vonatindulásig elüthettük az időt.

Azerbajdzsáni vízumunkat már itthonról online megvásároltuk. Kicsit izgultunk, hogy egyáltalán beengednek-e minket Azerbajdzsánba, ha meglátják útlevelünkben az örmény pecsétet. Mindenféle mendemondát hallottunk előtte, de végül minden jól ment. A szúrós szemű vámos az örmény pecsétet látva megkérdezte, hogy van-e nálam örmény hűtőmágnes, vagy alkohol, mert ezeket tilos bevinni Azerbajdzsánba. Megnyugtattam, hogy semmi ilyennel nem rendelkezem. Az alkoholt különben sem kedvelem, minek cipelném… Erre még egyszer megkérdezte, hogy de biztos, hogy nincs nálam vodka? Mondtam, hogy biztos. Egyébként tényleg nem volt, mert tényleg nem iszom alkoholt – kivétel néha egy-egy söröcske, vagy még ritkábban, a társaság kedvéért egy pohár bor minden, amire rá lehet beszélni. Lehet, hogy csak nekem volt szerencsém, de én nem tapasztaltam az azeriek barátságtalanságát – nagyon kedves emberekkel találkoztam végig az út során.

Az éjszakai vonat reggel érkezett Bakuba. Útitársaim pénzt váltottak. Én viszont kipróbáltam Revolut kártyámat, ami Örményországban is kitűnően működött és itt sem okozott csalódást. Helyi pénzzel feltankolva felkerestük szállodánkat, ahol be is jelentkezhettünk és még reggeli is maradt számunkra. Reggeli után zuhanyoztunk és bevetettük magunkat Baku óvárosának felfedezésébe.

Az UNESCO világörökségi listáján szereplő Óváros (İçəri Şəhər) az azeri főváros kulturális központja. Itt állnak a középkori támadóktól védő, a 12. században épült városfalak, régi épületek és hammamok, teaházak. A szűk kis utcákon sétálva betekinthetünk egy-egy gyerekricsajtól hangos udvarba. Az utcákat mediterrán hangulat jellemzi. Itt is megtalálhatók az erkélyek között kifeszített ruhaszárító kötelek, rajta a frissen mosott ruhákkal és ágyneművel.

Az óváros számos parkja kitűnő lehetőséget ad az emberek megfigyelésére, ahogy mintegy mókuskerékben szaladva tovahaladnak, hogy végezzék napi teendőiket.

Az UNESCO listáján is szereplő Sirván sah-palota (Şirvanşah-palota) – az azeri építészet gyöngyszeme – királyi rezidenciaként szolgált több, mint 200 évig. Az épületkomplexum magában foglalt mecsetet, hammamot, de még a mauzóleumokat is. Homokkő falai a délutáni fényben valósággal ragyognak. Mivel a palota domboldalra épült, minaretje kiváló kilátópontként szolgált a városra. A Şirvanşah tér mellett a 12. századi Szűz-torony (Maiden Tower) szerepel még a világörökségi listán. De az óvárosban ezen kívül még két karavánszeráj, több mecset és szűk utcácskák, sok középkori épülettel mind felfedezésre várnak.

A várfalak mellett található Baku talán legszebb parkja, a Filharmonikus kertek. Az óváros és a Kaszpi-tenger között, végig a part mentén fut Baku egyik legmenőbb sétánya, a Baku Boulevard. Kilométereken keresztül sétálhatunk az árnyat adó hatalmas fák között, vagy lenn a tengerparton, hallgatva a csobogó hullámokat, vagy rácsodálkozva a számos horgászra. A sétány mellett található Baku egyik érdekessége, a Szőnyegmúzeum is. Ugyancsak itt található Baku mini-Velencéje, ahol még elektromos gondolák is vannak. Mini-Velencével szemben egy fogaskerekűvel pillanatok alatt a Tűztornyokig lehet felmenni, de sportosabbak gyalog is felmehetnek a lépcsősoron. Este is gyönyörű a város a hősök emlékparkjához és sétányhoz vezető lépcsőkről. Az örökmécses mellől belátni a tengerpari sétányt és a tengert.

A modern Baku jelképei közé tartozik a három azonos, 190 m magas felhőkarcoló (Flame Towers), melyek a város szinte minden pontjáról láthatóak. Alakjuk és nevük a zoroaszter vallást szimbolizálja. Az üveg-homlokzatok éjjel villogó lángokká alakulnak át, amelyeket több tízezernyi színes LED hoz létre.

Nizami Ganjavi (1141–1209) perzsa költőről nevezték el Baku 3.5 km hosszú bevásárlóutcáját, melynek mentén váltakoznak a barokk, a neogótikus és a neoreneszánsz stílust magukon hordozó épületek. Az utca végén, a várfal közelében áll az Irodalmi Múzeum. A perzsa költőről elnevezett épület homlokzatát híres költők és írók szobrai díszítik.

A 20. század elején Azerbajdzsán termelte a világ kőolajszükségletének több mint felét, és az akkori város olajmilliomosai közül került ki Alfred Nobel is, a Nobel-díj alapítója. Az olaj ma is fontos szerepet tölt be Azerbajdzsán gazdaságában és ennek jeleit a város számos pontján felfedezhetjük.

Az egész belváros ragyog a tisztaságtól. Nagyon figyelnek arra, hogy a turisták jól érezzék magukat. Helyi idegenvezetőnk megkérdezte, hogy szerintem hasonlít-e a város Dubaira. Nem, nem hasonlít, bármennyire is szeretnék azt hinni. De ennek ellenére megvan a maga varázsa és nekem nagyon bejött.

A város másik jelképe különleges geometriájával a Zaha Hadid építész díjnyertes látványterve alapján épült Heydar Aliyev kulturális központ.

Bakuban is olcsó a metró – érdemes igénybe venni. Semmiképp se hagyjuk ki a piramis alakúra tervezett Icheri Sherer állomást, amely áttetsző üvegfalával a párizsi Louvre bejáratára emlékeztetett. Mi csak nappal láttuk, de állítólag éjjel változó színekben pompázik.

A zoroasztrizmus a világ egyik legrégebbi, máig létező vallása, amely Iránban alakult ki a mazdaizmus ősi iráni vallás összeolvadásával Zarathustra perzsa próféta (aki feltehetőleg i. e. 2. évezredben élt, görög nevén Zoroaszterként volt ismert) tanításaival. A zoroasztriánus vallásban a tűz a tiszta vízzel együtt a rituális tisztaságot szimbolizálja. A templomban lévő rituális tűz a teremtő Ahuramazda szimbóluma. Az Absheron félszigeten, Baku egyik kerületében található a világhírű Suraxani tűztemplom, mely egy természetes gázkitörés köré épült a 17. vagy 18. században. Azeri elnevezése Ateshgah (Atesh=tűz, gah=trón). A gázszivárgás időközben megszűnt, ezért 1969-től a komplexum mértani középpontjában a szent tűzet csővezetéken érkező gáz táplálja.

Bakutól északra található az Égő Hegy, a Yanar Dag. A hegy az alatta levő gázmezőből szivárgó gázból táplálkozik. Azt mondják, hogy Yanar Dag tüze még soha nem aludt ki. Ezen a részen közel 70 éve folyamatosan ég. A lángok a vékony homokkő réteg nyílásain törnek elő, és időnként akár 3 méter magasra is felcsaphatnak. Az égő hegyekről már Marco Polo velencei kereskedő is írt a 13. században – de egyesek szerint híres művét perzsa utazók elbeszélései felhasználásával állította össze, nem személyes tapasztalatokra alapozta.

Bakutól délre találhatóak a híres iszapvulkánok és az UNESCO világörökség részét képező Gobusztáni (Qobustan) sziklarajzok. Az út a tengerparttal párhuzamosan fut és elhalad Baku egyik híres mecsetje, a Bibiheybat mecset mellett. A mai épület 1990-ben épült a 13. századi mecset helyén, annak mására, mivel az eredetit a bolsevikok 1934-ben felrobbantották. A mecset a helyi muszlimok spirituális központja. A mecsetben található Ukeyma Khanum (Fatima Al-Sughra), Mohamed próféta egyik leszármazottjának sírja is.

Gobusztán a Kaukázus és a Kaszpi-tenger találkozásánál fekvő, nagyjából 60 km x 100 km méretű, csapadék nélküli, sivatagi vidék. Itt találhatóak a sárvulkánok – a legnagyobbak egész Földünkön. A sárvulkánok mára Azerbajdzsán legfontosabb természeti látnivalói közé tartoznak. Tucatszámra sorakoznak a néhány méter magas vulkáni kúpok, melyeknek kürtőikből tör a felszínre a meleg sár. A felszínre törő gázok nem mérgezőek, a sárfolyam hőmérséklete +30°C körüli.

Az UNESCO világörökségi védelem alatt álló Qobustan Nemzeti Parkhoz tartozó 40 hektáros szabadtéri sziklarajz múzeum körülbelül 65 km-re található Bakutól, Qobustan városától nyugatra, a félsivatagi Sirvan-síkság és a Kaukázus déli láncaihoz tartozó Qobustan-hegység találkozásánál. Több ezer, nagyon jó állapotban megmaradt sziklarajzot, felső paleolitikumi, bronzkori és középkori településmaradványokat és sírokat kereshetünk fel a park területén. 10 ezer évvel ezelőtt jelent meg az a népesség, amelynek településnyomai és művészi sziklarajzai mindmáig fennmaradtak. A különböző generációs sziklarajzok életképeket és kultikus szertartásokat is ábrázolnak. A szikladíszítményeket az 1930-as években véletlenül fedezték fel a helyszínen működő kőfejtő munkásai.

Utolsó azerbajdzsáni napunkra egy kirándulásra fizettünk be Gabalába (Qabala), mely régészeti leletek alapján már az i.e. 4. századtól közel 600 évig a kaukázusi Albánia fővárosa volt. Az ókori város romjai a mai várostól 15 km-re helyezkednek el, a Garachay és a Jourluchay folyók közötti területen. Gabala stratégiai helyen, a 2500 éves Selyemút közepén helyezkedett el. Mára felkapott síparadicsom üzemel innen néhány kilométerre, a Tufandağ síközpontnak köszönhetően.

Kora reggel indultunk bakui szállodánkból és útközben megálltunk Shamakhi városában az eredetileg 734-ben épült Juma Mecsetnél. A mecsetet számos harc és földrengés semmisítette meg, ezért többször átépítették (először a 12. században, majd a 17. és 19. században is). 1902-es erős földrengés, majd az 1918-as tűzvész pusztításait átélt mecsetet mai formájában 2009-ben állították helyre.

Alig hagytuk el Shamakhi városát, egész napos eső vette kezdetét, amely a sűrű köddel párosulva élvezhetetlenné tette a nap hátralevő programjait, többek között egy megállót a Nohurgol-tónál, valamint a Yeddi Gozel vízesésnél.

A sűrű köd miatt a Tufandağra tervezett felvonós program is elmaradt és átázva, átfagyva mikrobuszunkkal visszatértünk Bakuba, ahonnan másnap hajnalban hazarepültünk.