Kutaiszi és környéke

2019.04.16

Kutaiszi, az ókori Kolkhisz királyság fővárosa ma Grúzia második legnagyobb városa, az Imereti tartomány központja. Imereti Nyugat-Grúzia egyik történelmi-földrajzi régiója. Keleten a Likhi hegység, nyugaton a Tskhenistskali folyó, északon a kaukázusi hegység, délen pedig a Meskheti hegység határolja.

Az első lakosok ezen a területen valószínűleg a paleolitikumban telepedtek le. Ókori településeik maradványaira többek között Kutaisziben, Vani-ban, Shoropani-ban és Varcixe-ben bukkantak. Az ókorban itt haladt át a Selyemút is, amely a nyugati világot kötötte össze a keleti országokkal.

A 3. – 7. század között a terület a görögök és perzsák közötti konfliktus tárgyává vált. A 8. század végén egy abháziai nemes – a bizánci uralom ellen fellázadván – királynak kiáltotta ki magát és egyesítette a Nyugat-Grúziai tartományokat, fővárosul Kutaiszit választva. 978-ban itt koronázták meg az egyesült Grúzia első királyát, III. Bagratot – aki 1003-ban egy templomot építtetett a városban, amely az egységes Grúzia szimbólumává vált. A Bagrati Katedrális ma is Kutaiszi legjelentősebb látnivalói közé tartozik.

A monarchia összeomlása után, a 15. században alapították meg az Imereti Királyságot. A királyság egyesítette Nyugat-Grúziát. A 16. században Abházia, Samegrelo, Svaneti és Guria királyság kiváltak belőle. 1804-ben az Imereti Királyság az Orosz Királyság részévé vált.

Grúzia gazdasági élete jelentősen javult a vasútépítések után. Az első vasútvonal 1871-ben épült és Chiaturat kötötte össze Potival. Következő évben megépült meg a Poti-Tbiliszi vasútvonal is. 1877-ben vált Kutaiszi részévé a Transz-kaukázusi vasútvonalnak. Grúzia vasúthálózatának hossza ma 1612 km.

Az Imereti régió legjelentősebb történelmi örökségei közé tartozik a Bagrati székesegyház, a Gelati és a Motsameta kolostor, valamint a Shorapani vár romjai.

A Bagrati székesegyház a Rioni folyó bal partján fekvő domb tetején, az óváros fölött áll, közel Kutaiszi belvárosához. Az északi fal felirata szerint építését 1003-ban kezdték el. Az 1691-es török megszállás idején felrobbantották, amelynek következményeként beomlott a kupolája és a tetőzete. Ezután évszázadokig romokban állt. 1994-ben az épület a Kutaiszi mellett fekvő Gelati kolostorral együtt felkerült az UNESCO Világörökség-listára. 2010-ben az olasz Andrea Bruno vezetésével megkezdődtek a rekonstrukciós munkálatok.

A Gelati templom- és kolostoregyüttes egy erdős dombtetőn fekszik, körülbelül 10 kilométerre Kutaiszi belvárosától. A kolostor Grúzia aranykorában, IV. Dávid és I. Tamar királynő uralkodása között épült. Dávid király építtette az Áldott Szűz nevű főtemplomot, a többi templomot pedig később húzták fel köré. A középkorban akadémia működött a kolostor területén. A belső falfestményekkel és mozaikokkal díszített épületek a Bagrati székesegyházzal együtt 1994 óta a Világörökség részét képezik.

A Motsameta egy kicsi, de nagyon szép kolostor, kerek tornyokkal, csúcsos sátor alakú kupolákkal. A kolostor a zúgó Rioni folyó kanyonja felett áll, mintegy 6 kilométerre Kutaiszi belvárosától. A legenda szerint a kolostor azon a helyen épült, ahol a muszlim támadók kivégezték Dávid és Konstantin Mkheidze grúz herceg-fivéreket, miután ők megtagadták felvenni az iszlám vallást. Egy babona szerint ha valaki elsétál háromszor a Motsameta egyik hajójának boltíve alatt és közben kíván valamit, miközben megérinti a szentélyeket, Dávid és Konstantin hercegek valóra váltják kívánságát. Az épület a 19. században lett újjáépítve.

A városban nem sok látnivaló adódik, azok is leginkább a központi park körül csoportosulnak, ezért gyakorlatilag egy-két órán belül gyalogosan is bejárható a város.

A park egyik végénél található egy érdekes szökőkút, a Colchis, mellette a Meskhishvili színház épületével.

A színház mellett elhaladva egy öt perces sétára található Kutaisi zsinagógája, amely ottjártamkor zárva volt. A zsinagógától nem messze, a Bagrati székesegyház alatt, a Rioni folyó partján fekszik Kutaisi méretes botanikus kertje.

A Rioni folyón számos híd ível át. Ezek közül a leghíresebb a Fehér Híd, mely 1850-ben épült, de 1860-ban megsemmisült. 1870-ben új híd épült itt, amelyet fehérre festettek. A gyaloghíd régóta randik helyszíne. A fiúk, hogy bebizonyítsák bátorságukat, a folyóba kellett ugorjanak innen. A mostani alacsony vízszinteket látva azonban ez nem tűnik túl jó ötletnek…

Kutaiszi környékén rengeteg vízesés, kanyon és kirándulóhely van, köszönhetően a sűrű, zöld erdőknek. Ezek közül talán a legismertebb az Okatse kanyon Zeda-Gordy falu mellett, mintegy 50 km-re Kutaisitől. A látogatóközpont bejáratától körülbelül 2.5 km-re kezdődik az a függőhíd, amit a kanyon fölé építettek. A látogatóközponttól a kilátópontig és vissza körülbelül 7 km-es távolságot kell bejárni.

A Martvili kanyon egy másik nagyon látogatott természeti látványosság, ahol néhány perces csónakázásra is lehetőség van. Áprilisban azonban még nem voltak vízre téve a csónakok – de a szakadó esőben amúgy sem valószínű, hogy élveztem volna. A kanyontól nem messze található egy másik 10. századi templom, a Martvili Katedrális – melyek falai ma is 14. – 17. századi freskókat őriznek.

Kutaiszitől nem messze található az 1980-as évek végén felfedezett Prométheusz-barlang. Az 1060 méter hosszú barlangot 2011-ben nyitották meg a nagyközönség előtt. A barlang 11 km-es hosszúságával egy nagyobb barlangrendszer része, amelyet egy földalatti folyó köt össze. Mostanig a folyó körülbelül 30 kilométer hosszú szakaszát sikerült feltárni – amely becslések szerint körülbelül a teljes barlangrendszer hosszának fele. 1985-ben kezdődött el a barlang látványos turisztikai célponttá alakítása, de 1990-ben a Szovjetunió összeomlása és a további pénzforrások hiánya miatt a projektet lezárták. 2007-ben, 17 évvel a projekt lezárása után kezdtek a grúz hatóságok újból foglalkozni a munkálatok folytatásával és végül 2011. május 26-án nyitották meg a látogatók számára.

Kutaisziből utam a Nagy-Kaukázus déli csúcsai közé, Szvanétiába vezetett, ahol évszázados kőtornyok védelmezik a múltat.