Kotor

2017.07.05

Kotor erődített városa a Kotori-öböl keleti csücskében elsőre is garantáltan mély benyomást kelt, függetlenül attól, hogy rövid látogatásra jut időnk vagy pár napot is rászánunk felfedezésére. A középkori óváros az adriai Riviéra egyik gyöngyszeme. Drámaian a város fölé emelkedő 1000-1700 méter magas sziklafalak buja zöld növényzetükkel mintegy keretet adnak a domb alján megbúvó városka élénk terrakotta háztetőkkel fedett kőházainak.

A város területe az ókor óta folyamatosan lakott volt. Acruvium, Ascrivium, illetve Ascruvium néven a Római Birodalom Dalmatia provinciájának a részét képezte. Írásos források i.e. 168-ban említik először. Justinianus császár i.sz. 535-ben egy erődöt építtetett Acruvium fölött.

A város 1420 és 1797 között a Velencei Köztársaság része volt, kivéve néhány rövidebb időszakot, amikor az oszmán birodalomhoz került. Ez alatt az idő alatt kapta az óváros azt a tipikus velencei barokk architektúrát, amelynek révén Kotor 1979-ben UNESCO világörökséggé vált szűk utcácskáival, tereivel, kis templomaival, régi mediterrán kikötőjével és az azt körülvevő, lenyűgöző városfallal együtt, melyek 4.5 kilométer hosszan övezik a várost. A város középkori városfalai egészen a 260 méter magasban álló Szent János (Sveti Ivan) erődítményéig húzódnak.

Kotor fölé emelkedő hegyek legmagasabbika a Lovćen (1754 m), a Lovćeni Nemzeti Park része, ahová egy 18 kilométer hosszú kanyargós, meredek úton juthatunk. Érdemes felautózni ide a városra és az egész Kotori-öbölre nyíló pazar panoráma miatt. Ha már itt járunk, nem érdemes kihagyni Cetinjét, a néhány kilométerrel távolabb található városkát, Montenegró történelmi királyi fővárosát sem.