Skadar-tó Nemzeti Park

2017.07.09

A Zeta-Skadar-völgyben található Skadar-tó (vagy Shkodrai-tó, régi magyar nevén a Szkutari-tó) a Balkán-félsziget legnagyobb tava Albánia és Montenegró határvidékén. Területe időszakosan változó, száraz nyarakon 368 km², a csapadékos teleken 540 km². Területének mintegy 2/3-a Montenegróhoz, 1/3-a Albániához tartozik. A tó montenegrói részét és partvidékét 1983-ban Nemzeti Parknak nyilvánították. A Rámszari egyezmény (Rámszar egy iráni kisváros) keretében 1996-ban a vízimadarak jelentős élőhelyeként a tavat felvették a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek világlistájára.

A tó vizének 60%-át a Morača folyó, illetve a Dinári-hegységből érkező felszín alatti karsztforrások táplálják. A tó vizét a Bojana az Adriai-tengerbe vezeti. A tó vize két-két és fél évente kicserélődik. A tó maga kriptodepresszió, ami azt jelenti, hogy nagy része a tengerszint alatt fekszik. A part többnyire mocsaras, náddal benőtt terület számos öböllel és félszigettel.

A budvai tengerpartról nagyon könnyen megközelíthető a tó és a környéke. A tó „fővárosának” számító Virpazar bájos kis település kevesebb, mint egy óra alatt elérhető a tengerpartról a fizetős alagútnak köszönhetően. Innen Rijeka Crnojevića irányába elindulva csodás panorámában lehet részünk. Leginkább bicajjal vagy motorral érdemes bejárni, mivel autóval kicsit körülményes az egysávos úton az autózás (de nem lehetetlen). Rijeka Crnojevića település fölött a Dunakanyar kicsinyített mása is megtekinthető. A folyó felületét beborító zöld növények, a folyón közlekedő kis csónakok és a háttérben levő hegyek változatos képe szemet gyönyörködtető – a látvány megéri a tekeréssel járó fáradságot.

A bicajozás szerelmeseinek ajánlom még a tó fölé magasodó Rumija-hegység oldalában, magasan a tó fölött futó P16 panorámautat, ahonnan nagyon jól megfigyelhető a hatalmas tó. Szintben nem lesz hiány, de a látvány kárpótol.

Elsősorban az ökoszisztémák megőrzésére tett erőfeszítéseknek, illetve a tó egyes részeinek elérhetetlenségének köszönhetően (különösen az északi mocsaras part mentén), a Skadar-tó 264 madárfajnak – amelyek közül sok ritka és számos fajta veszélyeztetett – valóságos paradicsomi állapotokat teremt. Az Európában ritka borzas gödény (dalmáciai pelikán, Pelicanus crispus) a tó és a Nemzeti Park szimbólumává vált. A tó faunája rendkívül gazdag, Európa egyik leggazdagabb vízimadár-rezervátuma, de hasonlóan gazdag a tó halfaunája, különösen ponty-, küsz- és angolnaállománya.

A tavon, a nemzeti park területén csak kijelölt helyeken lehet madármegfigyelést végezni. Ilyenek a Pancevo oka, Crni zar és Manastirska tapija. A pelikánokon kívül lehetőség adódik megfigyelni a sirályokat, vadkacsákat, ibiseket, gémeket, kócsagokat, kormoránokat és még sok más madárfajtát. A madármegfigyelés különösen áprilistól júniusig és ősszel javasolt. A gazdag történelmi örökséggel és természeti szépséggel rendelkező, a tó partján található Rijeka Crnojevića kisváros közelében fekszik Obod városának maradványa, ahol a térségbeli első nyomdát találták. 1494-ben itt nyomtatták az első könyvet Európa ezen részén. A kulturális örökség részét képezi a hagyományos népi építészet is, amely a Jezera, Radus, Krnjice, Poseljani és Karuc partján, a lakatlan és elhagyott halászfalvakban figyelhetők meg.