Bohol

2019.12.31

Cebuból kommpal érkeztem Boholra, hogy megnézzem a sziget két nevezetességét: a híres csokihegyeket és a Boholon élő koboldmakikat. Cebu városából is van egynapos program, mely elvisz a sziget nevezetesebb helyeire, majd este visszavisz Cebuba, de kényelmesebbnek találtam, hogy a szigeten töltsek két éjszakát. Az OceanJet gyorskomp kikötője közel volt szállodámhoz. Megkértem a recepciós csajt, hogy őrizzék meg nagyobbik hátizsákomat, mert két nap múlva visszajövök érte. Nem csináltak ebből gondot, valószínűleg nem én voltam az első vendég, aki ilyent kért. Levittem hát zsákomat a recepció melletti kis csomagmegőrző szobába és kis hátizsákommal kisétáltam a komphoz. Túl korán érkeztem, de ilyenkor év végén nem volt sok utas. Felajánlották, hogy nyugodtan menjek el a pár percen belül induló komppal, ha akarok. Éltem a lehetőséggel, így másfél órával korábban, alig két óra alatt megérkeztem Tagbilaranba, Bohol sziget fővárosába, ahol egy kis apartmant foglaltam két napra.

Érkezésem után becsekkoltam a szállásra és elindultam felfedezni a városkát. Túl sok nevezetességgel nem rendelkezik, ezért hamar végeztem.

Másnap reggel január elseje volt – jól indult a 2020-as év! A megbeszélt időpontban érkezett a minibusz, hogy elvigyen a Klookon foglalt egynapos sziget-körútra. A csokihegyekkel kezdtük, amely 1268 kúp alakú dombból áll. Meglepett, mennyire zöld ez a sziget! Nagyon megtetszett! Most a kúpocskák is méregzöldek voltak, de nyáron barnássá válnak a száraz időszakban és messziről úgy néznek ki, mint egy pralinés doboz. Ezért nevezték el őket csokihegyeknek. Két órát kaptunk, hogy a kilátópont lépcsőit megmásszuk és a környéken körülnézzünk. Nagy fájdalmamra a csokihegyek nem valódi csokiból vannak. Ha ez így lenne, talán még most is ott üldögélnék valamelyik dombocska tövében!

A csokihegyek után felkerestük a Philippine Tarsier Sanctuary-t, ahol más állatok mellett alig néhány koboldmakit láttam. A Fülöp-szigeteki koboldmaki a Fülöp-szigetek délkeleti részén él, Bohol mellett fellelhető még Samar, Leyte és Mindanaó szigeteken is. A koboldmakik a legkisebb főemlősök, méretük csupán 8 – 15 cm. Nagy, bogáralakú szemeit nem tudja mozgatni, de fejét 180 fokban képes elfordítani. Az erdőirtások miatt veszélyeztetett lett – felkerült a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listájára.

Loboc-folyónál ebédeltünk. A kaja nem volt túl ízletes, de benne volt az árban. Ameddig ebédeltünk, leszakadt az ég és egy hatalmas zápor enyhítette picit a szörnyű kornyikálást, amit a hajó „művészei” előadtak. Még az én botfüleimnek is fájt hallgatni. Sajnos az eső hamar elállt, nem tartott ebédünk végéig.

Ebéd után még sétáltunk egyet a Bilar Manmade Forestben, ami szintén nem túl nagy szám. A séta után elindultunk vissza Tagbilaranba, de útközben még megálltunk az 1727-ben épült Baclayon-templomnál, a Fülöp-szigetek egyik legrégebbi templománál. A korallkövekből épült templom kereszt alakú. Az eredeti cseréptetőt galvanizált vastetőre cserélték 1893-ban. A templomkomplexum a tenger felé néz és eredetileg kőfalakkal volt körülvéve.

Utolsó megállónk Sandugo volt, mely az 1565. március 16.-i, a spanyol Miguel López de Legazpi felfedező és Datu Sikatuna közötti vérszövetségnek állít emléket. A "Sandugo" egy visayai szó, amelynek jelentése: "egy vérből való".

Másnap délelőtt visszakompoztam Cebu városába és elfoglaltam korábbi szállodai szobámat.