Coron

2019.12.18

Cebuban leszállt a gépünk és elég hosszú sor állt az útlevél-ellenőrzésnél. Busungára a belföldi terminálról indultak a gépek, ezért előbb hivatalosan is be kellett lépni az országba. Alig három óra volt a csatlakozásom indulásáig és mivel nem tudtam, mire számítsak, picit aggódtam, hogy elérem-e. Szerencsére kicsi a reptér. Pénzt is akartam váltani, de brutális, 10%-os marzzsal dolgoztak a reptéri pénzváltók, így inkább Revolut kártyámmal megcsapoltam egy ATM-et. Nagy zsiványok az ATM üzemeltetői is, minden külföldi kártyával történő pénzfelvételt 250 peso díjjal terhelnek. Így hát kivettem a maximális összeget, amit engedélyezett az ATM, ez 10.000 peso minden banknál. Még így is jobban jártam, mintha pénzváltónál váltottam volna. Gyorsan beszereztem egy helyi SIM-kártyát is, hogy legyen min netezzek.

Pillanatok alatt elröpült az idő és gépünk indulásra készen állt. Egy piciny géppel utaztunk Busungára. A gépen összefutottam Vándorboy csapatával is. Ők Shanghaiban jártak és szintén Coronra tartottak. Valamikor nyáron még úgy beszéltük, hogy együtt fogunk utazni, de mivel nem állt össze időben a csapat, én megvettem repjegyeimet és leszerveztem magamnak a teljes utat. Mire összeállt a csapat, én már mindent elterveztem és lefoglaltam. Az első utastalálkozón kiderült, hogy a csapat máshogy, más sorrendben szeretné megnézni a látnivalókat – így kikukázhattam volna az összes belföldi repjegyemet és kompjegyemet, ha velük szerettem volna tartani. Ezért még utastali után lemondtam részvételi szándékomat és egyedül vágtam neki az útnak. A csapattal még egyszer El Nidoban, illetve utolsó napon Manilában futottam össze.

Első nap mindenki kómás volt a repülőút miatt. Ebédeltem Vándorboyékkal, majd elvonultam akklimatizálódni (kialudni magam). Estefelé ébredtem és úgy terveztem, hogy felmegyek a Coron fölé emelkedő Mount Tapyasra, naplementét nézni. Túl sokáig aludtam, nem tudtam pontosan, hogy mikor megy le a nap, ezért első nap jól le is késtem a naplementét. A lépcsősor körülbelül feléig érhettem fel, mikor a nap lebukott a dombok mögött. Sebaj, majd megnézem egy másik nap, gondoltam magamban. Lesétáltam a városkába és jól bevacsoráztam, majd aludtam tovább. Másnap reggel jött értem a minibusz, hogy első, coroni túrámra vigyen.

A Klookon első napra egy úgynevezett „Super Ultimate Tour”-ra fizettem be, amely elvisz Coron leglátogatottabb nevezetességeihez. Hogy elkerüljék a tömeget, a különböző hajók eltérő időben futnak ki a kikötőből és eltérő sorrendben keresik fel a nevezetességeket. A mi hajónk elég későre kapott engedélyt a kihajózásra. Nem lehet ám akármikor, a parti őrség embere mondja be a hajók nevét, mikor indulhatnak. Nagyon jól meg van szervezve.

A Siete Pecados Marine Parknál kezdtünk. Ez lényegében egy hét sziklácskából álló szigetegyüttes, néhány száz méterre Busuanga-sziget partjaitól. A hely elég népszerű, mivel viszonylag könnyen elérhető Coron városából. Annak ellenére, hogy naponta sznorkelező-tömegek látogatják, a szigetecskéket körülvevő korallzátonyok a régió legegészségesebbjei közé tartoznak. Sajnos a dinamittal történő (egyébként tiltott) orvhalászat tönkreteszi a korallokat. Még azokat is, amelyek távol vannak a halászat helyszínétől. Ezért bizonyos helyeken a parti őrség kérdés nélkül tüzet nyit minden olyan hajóra, amely nem sznorkelezőket és turistákat szállít azokra a védett helyekre. Itt láttam az első teknőst is, de sajnos nem sikerült videóra vennem.

A Barracuda-tó következett, mely nagyon népszerű a búvárok körében. Az ég felé törő mészkősziklák erős kontrasztot alkotnak a tó vizével és a még kékebb égbolttal. Egyediségét az édesvíz és a sós víz keveredésének köszönheti. Hőmérséklete helyről helyre változik köszönhetően a felszín alatti vulkáni tevékenységnek, amely felmelegíti a csapdába eső sós vizet, amely a hideg édes vízzel keveredik. Minél mélyebbre merülnek, annál melegebb a víz. Én nem merültem, csak a felszínen lubickoltam egy picit, szigorúan mentőmellényben, de úgy nem volt túl nagy buli. Mentőmellény nélkül pedig nincs csobbanás, szabály az szabály. Aki úgy próbálkozott, hangos sípszóval ki lett tessékelve a szárazra…

A Kayangan-tó messze a legnépszerűbb hely Coron szigetén, és nem véletlenül. A kristálytiszta vízben, a „hajóparkolóban” hátrahagyva hajónkat, egy kis kilátóhoz kell felkapaszkodni, ahonnan Coron ikonikus fotóját lövik. Persze, ha van türelmed kiállni a hosszú sort... A kilátótól a domb másik oldalán lehet lépcsőkön lemenni a híres Kayangan-tóhoz. Ez egy kristálytiszta édesvízü tó, hihetetlen víz alatti mészkő-sziklaalakzatokkal. A hajók kis szigeteken kötnek ki ebédidőben. A hajó legénysége finom halat süt, ameddig mi snorkelezünk. Mi a Beach 91-nél kötöttünk ki, ahol ebéd után kajakot is lehetett bérelni.

A Twin Lagoons egy másik felkapott hely a szigeten. A hajók a külső lagúnában horgonyoznak le. A belső lagúnába egy természetes mészkő-nyíláson lehet bejutni, amely kicsit hasonlít a Barracuda-tóra: itt is a forró sós víz keveredik a hideg édesvízzel.

A nap hátralevő részében még megálltunk több apró korallszigetnél sznorkelezni és mire visszaértünk a kikötőbe, a nap is kezdett lemenni, így ugrott a mai naplementém is… Az volt a terv, hogy este ellátogatok a meleg vizes termálforráshoz, de picit megfogott a nap, a 110-es faktorú naptej ellenére is, így bőröm nem nagyon kívánta a forró vizet…

A következő nap a Malcapuya és a Ditaytayan szigetek fehér homokos partjainál napozással, sznorkelezéssel és kajakozással telt. Egy amerikai házaspárral közösen egész napra béreltünk egy kajakot és felváltva használtuk. Ezt a túrát „Tour C” néven találod meg a Klookon. Mivel ma is később indultunk, mint a többi hajó, általában akkor értünk oda minden egyes homokos partra, amikor a többi hajó már elment, így gyakorlatilag szinte egyedül voltunk a szebbnél szebb partszakaszokon. Nagyon jól sikerült a mai nap is! Később indultunk, ezért a szokásosnál is később értünk vissza Coron városába de cserében ajándékba kaptunk egy gyönyörű naplementés hajókázást, amire külön be kellett volna fizetni normál esetben. Fárasztó nap volt, nem is bántam, hogy nem kell megmászni a 721 lépcsőfokot a Mount Tapyas kilátópontig!

Utolsó Coronon töltött napomon a Pass és a Popototan szigetekig hajóztunk és útközben felkerestünk több korallkertet és egy II. világháborús hajóroncsot is.

A fehér homokos partokon napoztunk és finomakat ettünk. Estére időben visszaértünk, ezért a mai délutánon végre alkalmam adódott megmászni a Mount Tapyast naplemente előtt. Gyönyörű élmény volt még úgy is, hogy utolsó percig kérdéses volt, előbújik-e a napocska a felhők mögül?

A kilátónál találkoztam pár emberrel Vándorboy csapatából. Így naplemente után együtt mentünk el vacsorázni. Vándorboy már nem volt velük, ő egy nappal korábban áthajózott El Nidoba, rendezni csoportjának a szállást. Vacsora után elbúcsúztunk, mivel ők másnap másik komppal utaztak El Nidoba. A csoporttal újból összefutottam El Nidoban pár nap múlva, mikor kiderült, hogy az Ursula tájfun miatt az összes hajókirándulást törölték. De erről majd később.