Manila

2020.01.04

Január 3.-án késő este indult gépem Cebuból Manilába, ahová másnap hajnali 1 órára érkeztem meg. Olyankor még nagyon zsúfolt a reptér, a taxisok – igazi hiénák – pedig rendkívül pofátlanok voltak – 2000-3000 peso közötti összeget mondtak a Roxas Boulevardig. Ez körülbelül tízszerese a normál nappali árnak, ezért faképnél hagytam őket és megkerestem a buszmegállót. 150 pesoért prémium busz-szolgáltatás van óránként a város számos pontjára. Az én szállodámtól mindössze 10 perc sétára volt az egyik vonal végállomása, ezért nem gondolkodtam sokat, felszálltam a buszra. Körülbelül negyed órát kellett várakozni az indulásra.

Másnapra a Klookon kinéztem egy túrát a Taal vulkánhoz. Elvileg csak hétvégén indulnak, de most valamiért év elején törölték a túrát és visszautalták a pénzt. Próbáltam máshol is foglalni, de csak privát verzióban lehetett, ami 200 USD-nél kezdődött. Gondoltam, hogy ennyit nem ér az egész… Négy napra rá, hogy eljöttem Manilából, 2020 január 12.-én délután, 43 év után váratlanul újból kitört a vulkán!

Így, hogy a túrát törölték, nem volt értelme korán kelni. Mivel hajnali 3 körül kerültem ágyba, ezt a napot lustálkodásra szántam. Körülbelül délig aludtam, majd kerestem egy normális kajáldát. Nem messze a szállodától, a Rizal park oldalánál volt egy normálisnak tűnő kínai, a Starbucks kávézó mellett. Addigra már fogytán volt a pesom, de itt kártyát is elfogadtak. Egyébként mind a Revolut, mind a Curve kártyám esetében az ATM 250 peso helyi díjat számolt fel, de a 2x10.000 peso készpénz elég volt végül a Fülöp-szigeteken töltött 22 napra, mivel minden szállásomat az Agodán kártyával ki tudtam fizetni előre. A repjegyeim megvoltak, a közlekedési eszközökre (kompok, minibuszok) és a napi kirándulásokra pedig a Klookon foglalhattam és fizethettem szintén kártyával. Délután sétáltam egyet a Rizal Parkban és este elmentem a park mellett található Planetáriumba. Aznap este megérkeztek Vándorboyék is Boholról, így a csapat egy részével, akik még maradtak picit, ötödikén reggel elindultunk felfedezni a várost. Elsétáltunk a Rizal parkba, amit már előző nap egyedül is bejártam, valamint rövid sétát tettünk Intramuros területén és átmentünk a Chinatownba is, mert többen vásárolgatni szerettek volna hazautazásuk előtt.

Igazából már én is mentem volna haza, ennyi elég is lett volna Manilából, de az év elején nagyon drágák voltak a repjegyek, úgyhogy én csak január 7.-én repültem vissza Szöulba, mert így körülbelül 100.000 Ft-tal olcsóbb volt a repjegy. Szerencsére az élet nem túl drága Manilában, ennyi megtakarításért cserébe megérte még két napot elverni a városban.

Másnap nyugodtan bejárhattam a belvárost, nem kellett senkire sem várni és oda mehettem, ahova akartam, nem kellett egyeztetni senkivel. Egy DIY Intramuros séta mellett döntöttem. Intramuros – a fallal körülvett város évszázadokon keresztül maga volt Manila, a Fülöp-szigeteki spanyol megszállás fellegvára, több ezer spanyol gyarmatosító családjának és filippínó szolgáinak otthona.

Intramuros-t egy maláj település romjaira építették, a Pasig folyó torkolatánál. Stratégiai elhelyezkedése felkeltette Miguel López de Legazpi figyelmét is, aki 1571-ben vette át a terület kormányzását és a Fülöp-szigeteki gyarmat új fővárosává nyilvánította.

Az Intramuros 400 évig volt a térségben a spanyol politikai, vallási és katonai hatalom központja. A fallal körülvett város súlyos károkat szenvedett a második világháború alatt – csak a San Agustin/Szent Ágoston templom maradt belőle a háború végére. Az 1980-as években elkezdődött helyreállítási munkálatok eredményeként Intramurost a jelenleg is látható módon sikerült rekonstruálni. Intramuros ma a város kiemelkedő turisztikai látványossága, ahol a látogatók a spanyol gyarmati időkbeli Manilával ismerkedhetnek.

Intramurosi sétánkat érdemes a Fort Santiago területén, a restaurált Baluartillo de San Francisco Javier épületben működő Látogatóközpontban kezdeni. A központban ingyenes brosúrák és térképek szerezhetőek be a tervezett kulturális eseményekről. Az erőd területe egy-két óra alatt bejárható. Érdemes reggel 9 vagy délután 16 óra után elindulni, hogy elkerüljük a perzselő napsütést.

A Santiago erődöt 1571-ben építették a spanyol hódítók, Manila utolsó datujának (királyának) elpusztított erődje helyén. Az évek során Fort Santiago falai védelmet biztosítottak a kínai kalózok támadásai ellen, de egyúttal a spanyol korszakbeli politikai foglyok börtönéül is szolgált. A II. Világháborúban japán kínzókamrák is működtek itt. A manilai ütközet során amerikai bombázók szinte teljes egészében elpusztították az erődöt. A háború után helyreállított erőd ma Intramuros fénypontja. Szintén az erőd területén található a Fülöp-szigeteki nemzeti hős, Jose Rizal emlékére épült múzeum is.

A Fort Santiago erőd kapujától mintegy öt-tíz perc sétára délkeleti irányban, a General Luna utca mentén, a Plaza Moriones és a Palacio del Gobernador előtt áll a Manila-székesegyház, amely a manilai érsekség székhelye már a spanyol gyarmati idők óta. Ez lényegében a hatodik épület ezen a helyen. Az elsőt 1581-ben építették, de két évvel az építés befejezése után megsemmisült. A jelenlegi építmény 1958-ban készült el. A székesegyház kriptáiban nyugszanak Manila volt püspökei hasonló módon, mint ahogy a Vatikánban található Szent Péter kriptában a hajdani pápák.

További öt perces sétatávolságra a General Luna utcán, két saroknyira a székesegyháztól érdemes jobbra fordulni és végigsétálni a Calle Realon a Puerta de Santa Luciaig, mely az Intramuros falain található számos kapu egyike, 1603 óta. Nem mindig van nyitva, de amikor nyitva van, fel lehet menni a vastag kőfalakra és letekinteni a falon kívül található golfpályára. Szintén erre a részre lehet rálátni, ha bemegyünk a kicsit délebbre levő Puerta Real Gardens kapun.

Manila gyarmati korszakában senki sem léphetett be az Intramurosba a spanyolokon, szolgáikon és a mestizókon (félig spanyol filippínók) kívül. Intramuroson kívül éltek a filippínók és kínai kereskedők, az Intramuros ágyúinak hatótávolságán belül található gettókban.

Visszasétálva a Calle Realon, jobbra fordulva a General Luna utcán, a jobb oldalon a Szent Ágoston (San Agustin) templom parkolójához érünk, amely egy igazi túlélő. A barokk stílusú épületet a földrengések, tűzvészek, különböző inváziók, tájfunok, de még a II. Világháború sem tudta elpusztítani.

A Szent Ágoston templom az első európai mintára épített kőtemplom Manilában. Az Ágoston-rendi szerzetesek a Mexikóban már jól bevált mintákat követve építették fel, 14 oldal-kápolnával. A templom a 17. századból származó, kézzel faragott keményfa padokkal rendelkezik, valamint egy 18. századi orgona is található a templomban.

A templom kolostora nem élte túl a második világháborút – leégett, de később felújították. 1973-as felújítását követően a kolostorban kis múzeumot alakítottak ki. A templom melletti kis múzeum spanyol-kori ruhákat, bútorokat és vallási alkotásokat mutat be. Három másik barokk Fülöp-szigeteki templom mellett a Szent Ágoston templomot 1994-ban az UNESCO világörökség részévé nyilvánították.

A Szent Ágoston kriptái súlyos titkot őriznek. Miután az amerikaiak 1945-ben visszafoglalták Manilát a japánoktól, a visszavonuló japán császári erők mészárlást hajtottak végre ezen a helyen, legyilkolva a fegyvertelen papokat és az ott imádkozó hívőket.

Az utca túloldalán áll a Plaza San Luis Complex, amely történelmi megjelenése ellenére csupán az 1970-es években épült. Az egykori First Lady, Imelda Marcos hobby-projektjeként indult. A komplexum öt házból áll, amelyek egy kis belső udvar köré épültek. A komplexumot úgy építették fel, mintha azt egy a spanyol gyarmati időkben élő gazdag spanyol-filippínó ilustrado építtette volna magának. A komplexum legfontosabb épülete, a Casa Manila, egy 19. századi spanyol gyarmati ház rekonstrukciója, csupán 1981-ben készült el. A Casa Manila minden szobája korabeli stílusban van berendezve – antik bútorokkal, berendezési tárgyakkal és műalkotásokkal kiegészítve.

A Casa Manila mellett a Plaza San Luis komplexum további épületei közé tartozik a White Knight – egy olcsó szálloda, a Puesto Manila kávézó, valamint a Barbara's – egy filippínó étterem. A komplexumhoz tartozik még a Bambike Ecotours épülete is, ahol bambuszkerékpárokat bérelhetünk, vagy befizethetünk vezetett bambusz-bicajos Intramuros-túrákra is.

Utolsó manilai délutánomat és estémet a 2008-ban megnyitott Manila Ocean Park felkeresésével töltöttem. A park fő látványossága az Oceanarium, amely 277 Délkelet-Ázsiában őshonos faj otthona. A 25 méter hosszú, 220°-ban ívelt alagútban közel kerülhetünk a tengeri állatkákhoz. A tengeri állatokon kívül madarak és hüllők is megfigyelhetőek a park területén.

A látogatást egy fókashow megtekintésével és egy esti fényorgona-koncerttel egészítettem ki.

Másnap a Cebu Pacific gépével Szöulba repültem, ahonnan a LOT járata hozott haza.