Puerto Princesa

2019.12.27

Reggel elbúcsúztam a vendégháztól El Nidoban és egy tuk-tukkal kimentem a buszpályaudvarra. A buszjegyemet a Klookon vásároltam. Puerto Princesában a szállodáig vitt a minibusz. Picit korábban odaértem, mint ahogy be lehetett volna csekkolni, de hátizsákomat letehettem a recepción és elindultam felfedezni a várost. A recepciós csaj ajánlott egy kifőzdét, ahol isteni volt a kaja. A Fülöp-szigeteki adagok nem nagyok, ezért rögtön kétféle főételt rendeltem. Jól bekajáltam és tele hassal nem volt nagy kedvem sétálni, ezért beültem egy tuk-tukba, amellyel a római katolikus Szeplőtelen Fogantatás-templomhoz vitettem magam, ahol 1872-ben tartották az első misét. Puerto Princesa védőszentje Szűz Mária és az ő tiszteletére emelték a spanyolok. Eredetileg egy plébániatemplom épült ezen a helyen. A mostani, szimmetrikus ívű, gótikus jegyeket magán hordozó épület építését 1961-ben fejezték be. A székesegyházat díszítő fafaragványokat az iwahigi büntetőtelep kézművesei készítették.

A katedrálissal szemközt áll az az ikonikus téglakapu, amely a korábbi katonai bázis épületéből maradt. 1944 decemberében 143 amerikai hadifogolyt temettek el itt. Az épület helyén nyilvános park létesült, amelyben számos információs panelen ismertetik Puerto Princesa szerepét a II. Világháborúban. A 11 amerikai katona egyike, akik élve szabadultak innen, egy műalkotást készített bajtársai emlékére, amit szintén a parkban állítottak ki.

Nem messze innen, a Puerto Princesa City Baywalk Park remek kikapcsolódási lehetőséget jelent a családoknak. Sokan kijönnek ide naplementét nézni.

Számos kis standnál friss halakat és más herkentyűket sütnek. Naplemente után én is megvacsoráztam itt és visszasétáltam a szállodába.

Másnap korán reggel jött értem a minibusz, hogy Sabangba, a földalatti folyóhoz vigyen. A Klookon foglaltam egy „3-in-1 Puerto Princesa Sabang Adventure Package” nevű csomagot, amelyben az ebéd mellett a földalatti folyó meglátogatása, egy 800 m hosszú zipline és egy evezés a mangrove mocsárban volt benne. Én voltam az első, akit felvett a minibusz. Kár volt a sietség, Sabangban kiderült, hogy két nagy óceánjáró hajó utasai is a mai napra jelentkeztek be és nekik elsőbbségük volt a földalatti folyónál. Úgy volt, hogy még délelőtt megnézzük a nemzeti parkot, majd ebéd után lesz a másik két program. De olyan sok ember összegyűlt, hogy a mi csoportunk csak délután 2 körül tudott hajóra szállni.

Addig ott tartottak minket a napon, mondván, hogy bármikor sorra kerülhet a csoport és ha nem vagyunk ott, a sor végére osztanak ki új sorszámot. Mire visszajöttünk a nemzeti parkból, 16 óra volt… Akkor vittek el ebédelni és mivel már ilyen késő volt, a másik két program elmaradt. A jegyünk árának felét visszaadták. Nagyon mérgesek voltunk a rossz szervezésért, de sajnos nem az irodán múlott. Az Ursula tájfunnak is szerepe lehetett ebben, mert a korábbi napokon törölni kellett a programokat, nem engedték indulni a hajókat a folyó torkolatához. Örvendtünk, hogy sikerült így is megnézni az 1999 óta UNESCO világörökség részét képező nemzeti parkot és a földalatti folyót.

„Ebéd” után már szürkülödött, amikor elindultunk vissza Puerto Princesaba, ahonnan másnap reggel Cebuba repültem, majd átkompoztam Boholra.